A fotoszintézis során a növényi levelek nyitják és zárják pórusaikat. Ezen keresztül szén-dioxid és oxigén kerül be és ki a növényből a légkörbe. Ugyanakkor a víz párologtatása is megvalósul, ez a transzspiráció, vagyis a vízgőz leadása a gázcserenyílásokon. Ez a transzpiráció erőt hoz létre, ami felemeli a xylémben, azaz a farészben lévő nedvet. Ez és a vízmolekulák közötti vonzás legyőzi a gravitációt! Így a kapilláris mozgás érvényesül a farészben. Vagyis a folyadékok  képes szűk, keskeny térben a gravitációs erő ellenében is mozogni! Na azért még más is hozzájárul! Meg is nézem!

De vajon miért nem süllyednek el a vízben? Ennek egyik oka az, hogy a víz felületi feszültsége miatt a vízmolekulák kölcsönös vonzása következtében a vízfelszín teherbíró réteggé alakul. E felületi feszültség miatt az apróbb, víznél nehezebb tárgyak sem süllyednek el benne.  Ha azonban a membrán megsérül,  állandóan szélesedő lyuk keletkezik rajta, s ekkor a ráhelyezett tárgy már elsüllyed. Egy kis ügyességgel pénzérmét is úsztatni lehet a víz felületén. Ehhez azonban ajánlatos az érmét egy víztaszító réteggel, pl. olajjal bevonni, amely megakadályozza a felületi hártya sérülését. A molnárkák lábai ugyan nem olajosak, de mivel rajtuk finom, levegővel teli szőrpárna van, ennek ugyanolyan a hatása, mint az olajrétegnek. 

Forrás